a ferde hatás az érzékelt, nem pedig a fizikai orientációtól és iránytól függ

a megfigyelők jobban megkülönböztethetik az irányt vagy irányt a kardinális tengelyek közelében, mint egy ferde tengely közelében. Megvizsgáltuk, hogy ezt a jól ismert ferde hatást az ingerek fizikai vagy észlelt tengelye határozza-e meg. Az egyidejű dőlési illúzió felhasználásával észlelésileg különböző orientációkat generáltunk ugyanazon belső (cél) rácshoz, ellentétben a különböző orientált külső rácsokkal. Az alanyok összehasonlították a célorientációt egy referencia-orientációval. Ha az orientáció megkülönböztethetőségét a fizikai orientációk határozzák meg, akkor ugyanazon célrács pszichometriai görbéi azonosak lennének. Ehelyett minden alany meredekebb görbéket produkált, amikor a célrácsokat függőlegesen észlelte, szemben a ferdebbekkel. Az Orientációs diszkrimináció ezen eredményét az adaptáció által generált dőlés utóhatás alkalmazásával igazolták az adott fizikai orientáció észlelt orientációjának manipulálására. Sőt, ugyanazt az eredményt kaptuk az iránydiszkriminációban azáltal, hogy mozgási taszítást alkalmaztunk egy adott fizikai irány észlelt irányának megváltoztatására. Arra a következtetésre jutunk, hogy amikor az észlelt orientáció vagy irány eltér a fizikai orientációtól vagy iránytól, a ferde hatás az érzékelt, nem pedig a fizikai orientációtól vagy iránytól függ. Végül a vizsgálat melléktermékeként azt tapasztaltuk, hogy a függőleges irány körül a mozgás taszítása sokkal erősebb, ha az indukáló irány az óramutató járásával megegyező irányban van a teszt irányához képest, mint amikor az óramutató járásával ellentétesebb.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.